[ Pobierz całość w formacie PDF ]
mert nem tudtam elfojtani a vágyat, hogy lássam Melanie-t. De Isten
a tanúm, hogy hq akartam maradni a barátságunkhoz.
Emberfeletti erQvel tartottam magam hozzá, bár Melanie látványa
feltépett minden sebet, és észrevettem, hogy Q is szenved. Igen,
szenvedett miattam, ezt egyre világosabban láttam. Bármi is vitte rá,
hogy a feleséged legyen, a szerelem biztosan nem. P engem szeretett
- egyedül engem, ez egyre világosabb lett elQttem. És egyszer,
amikor kis ideig kettesben maradtunk, megkérdeztem: Miért tette ezt
velem, Melanie? Rám nézett, mélyen felkavart a tekintete. Fojtott
hangon azt mondta: A büszkeségem és a dac vitt rá, hogy az elsQ
férfinak, aki megkéri a kezem, igent mondjak. El akartam önt
felejteni, Hans Sanders, mert ön megalázott engem. Miért ment el
akkor? Esztelen bolond voltam, Melanie, eljátszottam a
boldogságunkat - feleltem neki. Akkor jöttél be, és azután soha többé
nem beszéltünk olyasmirQl, amit ne hallhattál volna. De mindketten
tudtuk, hogy szeretjük egymást, és én napról napra féltékenyebb
voltam rád. Mégis hq maradtam hozzád.
Végül aztán nem bírtam tovább, hogy a Te oldaladon látom
Melanie- t, kimondhatatlanul szenvedtem. És hogy ne legyek árulód -
hiszen tudtam, mennyire szereted Qt -, elhatároztam, hogy megint
elutazom. MielQtt elmentem, egyetlenegyszer szerettem volna még
zavartalanul beszélni Mela-nie-val, meg akartam mondani neki,
mennyit szenvedtem miatta, és hogy ez a szerencsétlen szerelem
kerget ki ismét a világba.
Megtudtam, hogy neked egyik este üzleti tárgyalásod van, és nem
leszel otthon.
Azon az estén elmentem Melanie-hoz, hogy elbúcsúzzam tQle.
Mindent elmondtunk egymásnak, ami a szívünket nyomta,
anélkül, hogy Téged vagy a becsületedet megsértettem volna - erre
esküszöm halálom óráján. Mikor isten-hozzádot mondtunk
egymásnak, erQt vett rajtunk a szerelem. A fájdalomtól és
szerelemtQl legyQzötten magamhoz öleltem Melanie-t, hogy utoljára
megcsókoljam. Forró, emésztQ csók volt, egy percre mindenrQl
megfeledkeztünk, és Te ebben a pillanatban léptél a szobába. Nem
hallottuk, hogy jössz.
Gazembernek neveztél. Nem tiltakozhattam, bár a legvégsQkig hq
voltam hozzád. Kiutasítottad Melanie-t a házadból, meg sem
hallgattál minket. Melanie érdekében újra megpróbáltam beszélni
veled, tisztázni akartam Qt, Q azonban nem engedte.
Nem fog hinni neked, és jól van ez így. Azt akarja, hogy menjek
el, tehát szabad vagyok. A tiéd vagyok - ezt suttogta nekem. És én
hallgattam és hagytam, hogy gazembernek, árulónak nevezz.
Kiálltam a pisztolyod elé, és a levegQbe lQttem. Aztán nem láttuk
többé egymást. Tudom, szenvedtél, ahogy azelQtt én is szenvedtem.
Egy olyan asszonyt, mint Melanie, nem felejt el az ember, és Te
nem szeretted Qt nálam kevésbé.
De mi nem csaptunk be Téged. Csak abban vétkeztünk ellened,
hogy nem ismertük el becsületesen, miként jött mindez, és abban,
hogy a búcsú órájában nem voltunk elég erQsek, hogy búcsúcsók
nélkül váljunk el. És Melanie is vétkezett ellened, mert szerelem
nélkül lett a feleséged, hogy elégtételt szerezzen megsebzett
büszkeségének. Ezt persze megfizettetted vele azáltal, hogy elvetted
tQle a gyermekét. És ha e vallomás után még mindig bosszún töröd a
fejed, úgy tudd meg, már utolért bennünket a bosszú. Az infláció
tönkretett, koldussá lettem. Ezért vetek véget az életemnek. Melanie-
t is magammal viszem, mert nélkülem nem élhet koldusbotra jutva,
ezt nem tudná elviselni. Nem fogja tudni, hogy tönkrementem, hogy
a halálba indul velem.
Gyanútlanul, mintha ünnepre indulna, jön majd velem az utolsó
útra. Engedd, hogy a halálunk eltemesse a haragodat, Péter Hagenau
- nem voltam gazember, nem voltam a barátságunk elárulója. A sors
erQsebb volt nálunk. És ezért üdvözöllek Téged, mindezek ellenére,
még egyszer utoljára, mint hq barátod: Hans Sanders." Ez a vallomás
a lelke mélyéig megrázta Péter Hagenaut. Még hosszú ideig meredt a
levélre. Végtelenül felkavarta. Nem tudta, nem sejtette, hogy
Melanie úgy lett a felesége, hogy közben mást szeretett, és hogy ettQl
a másiktól elvette a szeretett nQt.
Hirtelenjében másként állt a számlája Hans Sandersszel. És nem
hazudott utolsó órájában, ebben egy pillanatig sem kételkedett.
Végre mély sóhaj szakadt ki a lelkébQl.
Hans Sanders nem volt gazember, ahogy Q hosszú évekig hitte.
Nem rossz szándékkal avatkozott bele egy család boldogságába,
hogy könnyelmqen tönkretegye. Szerencsétlen ember volt, akinek
kátyúba jutott az élete, és a baráti hqség kedvéért nehéz harcot kellett
megvívnia.
Péter Hagenau ezen az éjszakán órák hosszat gondolkodott,
elmúlt idQk, elmúlt szenvedések jártak a fejében. Minden gyqlölete
elszállt Hans Sanders iránt. Többé nem a halálos ellenségét látta
benne, és harag nélkül tudott azokra az idQkre emlékezni, amikor
még barátok voltak. Amit Q és Melanie ellene vétettek, inkább
szerencsétlenség volt, semmint bqn. Már meg tudott nekik bocsátani.
Igen, meg tudott és meg is lehetett bocsátani, anélkül, hogy hqtlen
lett volna önmagához.
Amikor eljött a reggel, felállt, és a némán közeledQ nap elé
nézett. Békesség ragyogta be az arcát. Hans Sanders vallomásával
egy másik tehertQl is megszabadult a lelke, amely sokkalta nehezebb
volt, mint ahogy Önmagának bevallotta.
Most már nem kellett elszakítania a gyermekét Rudolf BergentQl.
Ha igazán szereti, az övé lehet. Istennek hála, hogy elolvasta a
levelet, amíg nem késQ. Még minden jóra fordulhat.
Mildére is gondolni kellett, és mosoly suhant át komoly arcán.
Hogy fog örülni, hogy békességet talált, és nem kell összetörnie
az Q kis Liájának a szívét! Vonásai ellágyultak, egyszerre nagyon jó
kedve lett. Milde Volkner! Szerette Qt kései, ám annál bensQségesebb
szerelemmel. P hozta vissza az életébe a fényt és a melegséget.
Most, hogy már nem látta fenyegetve gyermeke boldogságát, a
sajátjára is gondolhatott.
Ha teljesen kivilágosodik, lemegy Rudolf Bergenhez, és
megmondja neki, hogy nem kell elmennie.
Kint egyre világosabb lett. Rózsaszínqen izzott a horizont a
[ Pobierz całość w formacie PDF ]